Lelki kataklizma testi megnyilvánulása

Évente 12 millió új rákos esetet diagnosztizálnak és ebből 7, 6 millióan el is vesztik az életüket. Akár úgy is felfoghatnánk, hogy minden évben egy kis országnyi ember eltűnik akár egyik hónapról a másikra. Nagyon szomorú dolog, hogy a XXI-ik században ennyi ember veszti el az életét értelmetlenül csak rákban.

Számomra a rák drasztikus szembesülést jelképez azzal, ami elkerülhetetlen, egy hatalmas összeütközés önhazugságaink, megalkuvásaink, téves ideáink beton kemény falával.

A rák nem hagy kibúvót, elmegy a végsőkig, átgázol mindenen, felemészt minden energiát és még a leg rettegettebb dologtól a haláltól sem fél. E betegség tartalmazza a halál nagy témakörét, ami magába foglalja a változás és az újjászületés megértését is. Fel kell ismerni annak a szükségességét, hogy ideje váltani, letértél az utadról és lehet választani az élet és a halál között.

Napjainkban talán azért félünk annyira a haláltól, mert nem merünk igazán élni, nem merünk szenvedéllyel élni. Szenvedéllyel élni azt jelenti, hogy teljesen elégek és elégetem azt a lehetőséget, amit az élettől kaptam megélve az elmúlás, halál pillanatát, mert amit szenvedéllyel teszek, abban elégek, abban meghalok.

A pszichoszomatika nagy segítséget tud nyújtani a megértésben. Testrészeink szimbolikus jelentése egyértelmű segítséget nyújt abban, hogy mi az a témakör, amin el kell indulni, mint például: szív-szeretet, tüdő-szabadság, torok-kifejezés, agy-gondolkodás, méh-termékenység, prosztata-férfiasság. Mai világunk rendkívül korlátozott, tele rengeteg szabályokkal, amik korlátozzák az ember kibontakozását és fejlődését. A rák egy lelki kataklizma testi megnyilvánulása, sürgető jelzés társadalmunk számára, hogy baj van.