Meglátni

Meglátni a valóságot mindenféle ellentmondás nélkül. Ha mellőzzük az önsajnálat, a bűntudat, a vigasztalás, a kudarc, a cinizmus menekülő útvonalait, végre szembe nézhetünk azzal, ami valójában van. Ez nem könnyű feladat egy olyan világban, ahol szinte mindenki foggal-körömmel ragaszkodik a saját kis ideáihoz. Ha belegondolunk, még mindig jobban megéri egy percig őszintének lenni magunkhoz, mint hazugságban lenni egy életen keresztül.

                                            Megérteni

Megérteni és nem elfogadni. Azt szokták mondani, hogy a depressziót, pánikot, az erőszakot, a betegséget el kell fogadni. Számomra ennek az „elfogadás” kifejezésnek mindig olyan keserű íze van. Mi lenne, ha nem elfogadnánk, hanem megértenénk az egész életünket és vele együtt magát az életet, az összefüggéseket, a játszmákat és úgymond négy dimenzióban látnánk, hogy mi zajlik bennünk és körülöttünk. Ennek azért már jobb íze van.

                                    Cselekedni

Miután megértjük a problémáinkat csak azután lehetünk képesek igazából cselekedni, mert addig csak a körülményekre adott válaszreakcióink cserélődnek. Valós fejlődés még nem lesz az életünkben, mert igazi változást csak a megértés adhat. Minden más csak ismétlődés. Az igazi cselekvés mindig az ismertből az ismeretlen felé tart.

E három gondolatmenetre alapozom a terápiás üléseimet, megadva a kliensnek azt a fajta szabadságot, hogy érezze és tudja jól, hogy most az irányítás az ő kezében van.